A Sonoterápia alapötlete a tibeti hangtálak gyógyító rezgéseiből ered. Az ősi gyógymód és a modern technika ötvözeteként született meg a 80-as években a Sonoterápiás kezelés módszere. Nagy Lajos természetgyógyász-feltaláló Hollandiában fejlesztette ki az eljárást és a készüléket, amely az érfal elváltozások megelőzésében és bizonyos stádiumaiban eredménnyel alkalmazható. A 80-as évek végétől napjainkig Hollandiába, Belgiumba, Távol-Keletre és Kanadába jutott el ez a módszer. Németországban és Lengyelországban sikerrel alkalmazzák a Sonoterápiát.

A keringési rendszer megbetegedései következtében elhunytak igen magas száma hosszú évek óta arra ösztönzi a szakembereket, hogy megoldást keressenek, mérsékeljék a megbetegedések számát és azok szövődményeinek hatását. A betegség rizikófaktorai régóta ismertek. A mozgásszegény életmód, az anyagcsere betegségek, a túlsúly, a rendszertelen táplálkozás, stressz, valamint a dohányzás káros következményeiről mindenki hallott, olvasott, bizonyos mélységű ismeretekkel minden korosztály rendelkezik. (A felsorolás távolról sem tekinthető teljes körűnek) Fenti káros hatások önmagukban is jelentős elváltozásokat hoznak létre érrendszerünkben, azonban több rizikófaktor párhuzamos hatása nem matematikailag összegezhető, hatásuk eredője nem lineárisan, hanem exponenciálisan erősödik. az érelváltozások hosszú ideig tünet-és panaszmentesek. A panaszok megjelenése hátterében komoly anatómiai elváltozások igazolhatók. A panaszokkal jelentkező beteg gyógyítása nagy kihívás az egészségügy részére. Gyógyszerelés, táppénz, esetleges műtétek, kórházi kezelések, szövődmények…A kisgyermekkortól a felnőttkorig terjedő időszakban megkezdett felvilágosító munka hosszú távon több eredménnyel járna, egészségesebb nemzedékek nőnének fel, életmódváltást tudnánk elérni, ez pedig csökkentené a szív-és keringési rendszer megbetegedéseinek gyakran fatális számadatait. Az érelváltozások konzervatív terápiája során alkalmazott gyógyszerkészítmények sok esetben tünetileg fejtik ki hatásukat.(Thrombocyta aggregáció-gátlók, a vörösvértestek alakváltozásait befolyásoló szerek) Oki terápiát eddig nem sikerült gyógyszerkészítményekkel elérni az érfal elváltozások megbetegedéseinek területén. Számtalan jól kidolgozott műtéti és radiológiai módszert ismerünk, amely a szűkült, vagy lezárt érpálya helyreállítását szolgálja. De ezek sem az egész keringési rendszerünket orvosolják, csupán helyileg oldják meg a problémát. A betegség azonban nem csak arra a néhány centiméteres érszakaszra szorítkozik, amelyet az érsebész, vagy a szívsebész helyreállít. Az egész szervezetünk beteg. Jelen tudásunk szerint a szív-és keringési rendszer megbetegedése kapcsán az érpálya állapotát próbáljuk stabilizálni, a maradék funkciókat megőrizni, de meggyógyítani nem vagyunk képesek. A betegség előrehaladását lassítani lehet, de megállítani nem. A gyógyszerek krónikus szedésével egyéb problémák is felvetődnek. Az a kérés a kezelőorvostól, hogy páciense élete végéig szedje ezeket a készítményeket, a beteg részéről ki nem mondott ellenérzéseket vált ki. Tartanak a mellékhatásoktól (korai és késői) és a gyógyszerek közötti kölcsönhatásoktól. Egyre szélesebb azoknak a betegeknek a tábora, akik egyéb lehetőségeket keresnek a gyógyszerek szedésén kívül. A legújabb kutatások szerint kimutatható, hogy ha az élő szöveteket megfelelő rezgésszámú és intenzitású hanghullámmal stimulálják, azok vérellátottsága fokozódik és az adott testrész hőmérséklete emelkedik.